Mielőtt eldöntöttem, hogy csak saját magamnak, pontosabban a saját magam által kitalált figuráknak fogok kizárólag videóklipet készíteni, belenyúltam pár szaros vödörbe. Ha filmezni akarsz, és valahonnan elő kell teremtened a költségvetést, akkor az olyan szervízmelók mint az esküvői videózás, imidzsfilm készítés vagy videóklipezés sajnos kikerülhetetlenek. Nézzük a klipeket!
Először is a nyelvészkedés: videóklip.
Nem videóklipp. Engem amúgy nem zavar, ki hogy írja, inkább attól mászok szúnyoghálóra, amikor pont, aki rosszul tudja, az kezd okoskodni. Általában így szokott lenni ez az élet minden területén.
A magyar klipgyártás nem annyira erős. Mondanám, hogy gyenge, de kerülöm a negatív jelzőket. Ugyanaz a 3-4 munkásember csinálja most is a klipeket, mint 5 évvel ezelőtt. Akárcsak a zenéket. Kijön a 2-3 tehetségkutatóból az a 24-36 új arc minden évben, nem is lehet ezt ihlettel bírni. Inkább letorrentezik az éppen menő szabadkőműves dalokat és lemásolgatják őket. Egy kis Rihanna, egy kis Gaga, egy kis Beyonce, nyugi, nem veszi észre senki a nyúlást, a 6. hang után felmegyünk egy félfisszel. Nem is hasonlít! Ne hazudjá’!
Aztán amikor kész a remekmű, zeng a dal mindenhonnan, ahova befizetik, akkor gyorsan kell rá egy videó anyag is, hasonló metódussal: egy kis Rihanna, egy kis Giga egy kis Ms Jay-Z.
No, de amikor épp ellopnád a szajrét, akkor jössz rá, hogy ez kurva nehéz. Ezzel nem fogsz tudni elszaladni. Sajnos, az amcsi klipek olyan baromi látványosak és komplikáltak, hogy lehet nem fog menni a kopírozás. Akkor jöjjön a magyar módi, ami mindig beválik.
Nehogy véletlenül is az előadó imidzsét növeljük, legyen a főszereplőnk valami végzős színművészetis, vagy egyéb színitanodás. Sopney Fox rajongói biztos szívesebben nézik Mancikát, ahogy szakít a barátjával. Ez az! Szakítás! Ezt gyorsan írd is le, ez kurva jó lesz a klipbe! Na, meg is van a sztori, pakoljátok be a lámpákat! De kéne egy imidzs rész is, mégiscsak kéne a művésznő, Sopney is a klipbe, ha már az ő dala.
Na, akkor Sopney üljön le egy kanapéra (miután még egyszer átnézte a dalszöveget) és kezdje el kellő beleéléssel tolni a nótát! Délelőtt felnyomjuk a zöld szobás, kanapés, ha van pénz lóvéra, akkor háttértáncolós jeleneteket, délutánra meg bátyám nappaliját kiporszívózzák, úgyhogy már mehetünk is a mekis ebéd után felvenni a szakítós képeket.
A klipforgatás napja gyakran azzal kezdődik, hogy na akkor hallgassuk csak meg a dalt, amihez forgatunk! Bazki, Sopney Fox nem is énekesnő, hanem egy metál banda. Kurva élet. Csak meg kellett volna nyitni a csatolt pdf-et múlt héten. Na, akkor bátyusnak teló, drop the porszívó, Géza bácsinak telefon, hogy a nyissa a gyártelepet, megyünk át!
A zenekar a telepen a jó nagy koszban, rideg környezetben elnyomja a dalt 4x totálban, aztán állhatunk a közeliekre! Na, ilyet se látott még a világ!
Az, hogy fantáziátlanok a klipek, amúgy nem mindig a készítők sara. Totál megértem, hogy a szakmabeliek megcsinálják a százeredik szakítós klipet is, ugyanis gyakran ezt kéri a kedves megrendelő is. Ezt látja, azt hiszi, ez a jó. Aztán nem érti, miért nem szedik szét a gálán a 11 évesek.
Fél éve kaptam egy levelet, hogy forgatnék-e XY induló rockzenekarnak klipet. Átküldték a zenkót és be is lelkesültem. Ha nem tetszik a zene, hajlamos vagyok visszautasítani, mert bár mindig anyagi gondokkal küzködik a cég, inkább halok éhen, mint hogy hulladékot gyártsak. (Igen, mondja ezt a Dobogó kövekes gyerek.) Mert kinek mi a hulladék: nekem az ötlettelen klisé az.
Már első hallgatásra beugrott egy sztori, ami teljesen újszerű. Főleg a képi megvalósítása. Csináltam kétféle változatot is, mindkettőhöz alternatív befejezésekkel. Aztán csináltam hozzájuk vadabb, kicsit melósabb és drágább, majd pénztárcabarátabb, könnyebben kivitelezhető, de még mindig látványos koncepciókat is.
El sem olvasták az ajánlatokat, ahogy meglátták milyen sokat küldtem, szóltak, hogy “Hello, hello, Csaba, állj! Ne lovald bele magad! Egy egyszerűbb szakítós klip kéne.” A zenekar nyomná egy helyen, ami tök jól néz ki, most ajánlotta fel egy rajongó, nekem csak a szakítós részt kéne kitalálni, mi, hogy legyen, és kikkel. A zenekar tagjai elzárkóznak a szerepléstől.
Kb. pontosan ugyanilyen levélváltásom volt tavasszal egy sokkal híresebb magyar rockzenekarral is. Ők is egyszerűbb, akár szakítós klipet akartak. Aztán meg is szakadt a kommunikáció, pedig már kitaláltam, hogy lehetne azt a kurva szakítást úgy megcsinálni, hogy ne legyen klisé. A legtöbb árajánlatkérés amúgy így néz ki. Megkeresnek, elmondják mi akarnak, küldök egy ajánlatot, esetleg leírom az elképzelésem, aztán NEM JÖN VÁLASZ!
Mint amikor a lányokat fűzöd Facebookon (az én koromban még iwiwen)
A magyar klipgyártás nem annyira erős. Mondanám, hogy gyenge, de kerülöm a negatív jelzőket. Ugyanaz a 3-4 munkásember csinálja most is a klipeket, mint 5 évvel ezelőtt. Akárcsak a zenéket. Kijön a 2-3 tehetségkutatóból az a 24-36 új arc minden évben, nem is lehet ezt ihlettel bírni. Inkább letorrentezik az éppen menő szabadkőműves dalokat és lemásolgatják őket. Egy kis Rihanna, egy kis Gaga, egy kis Beyonce, nyugi, nem veszi észre senki a nyúlást, a 6. hang után felmegyünk egy félfisszel. Nem is hasonlít! Ne hazudjá’!
Aztán amikor kész a remekmű, zeng a dal mindenhonnan, ahova befizetik, akkor gyorsan kell rá egy videó anyag is, hasonló metódussal: egy kis Rihanna, egy kis Giga egy kis Ms Jay-Z.
No, de amikor épp ellopnád a szajrét, akkor jössz rá, hogy ez kurva nehéz. Ezzel nem fogsz tudni elszaladni. Sajnos, az amcsi klipek olyan baromi látványosak és komplikáltak, hogy lehet nem fog menni a kopírozás. Akkor jöjjön a magyar módi, ami mindig beválik.
A magyar módszer
Na, akkor Sopney üljön le egy kanapéra (miután még egyszer átnézte a dalszöveget) és kezdje el kellő beleéléssel tolni a nótát! Délelőtt felnyomjuk a zöld szobás, kanapés, ha van pénz lóvéra, akkor háttértáncolós jeleneteket, délutánra meg bátyám nappaliját kiporszívózzák, úgyhogy már mehetünk is a mekis ebéd után felvenni a szakítós képeket.
A klipforgatás napja gyakran azzal kezdődik, hogy na akkor hallgassuk csak meg a dalt, amihez forgatunk! Bazki, Sopney Fox nem is énekesnő, hanem egy metál banda. Kurva élet. Csak meg kellett volna nyitni a csatolt pdf-et múlt héten. Na, akkor bátyusnak teló, drop the porszívó, Géza bácsinak telefon, hogy a nyissa a gyártelepet, megyünk át!
A zenekar a telepen a jó nagy koszban, rideg környezetben elnyomja a dalt 4x totálban, aztán állhatunk a közeliekre! Na, ilyet se látott még a világ!
Nem a te hibád, Filmmaker!
Fél éve kaptam egy levelet, hogy forgatnék-e XY induló rockzenekarnak klipet. Átküldték a zenkót és be is lelkesültem. Ha nem tetszik a zene, hajlamos vagyok visszautasítani, mert bár mindig anyagi gondokkal küzködik a cég, inkább halok éhen, mint hogy hulladékot gyártsak. (Igen, mondja ezt a Dobogó kövekes gyerek.) Mert kinek mi a hulladék: nekem az ötlettelen klisé az.
Már első hallgatásra beugrott egy sztori, ami teljesen újszerű. Főleg a képi megvalósítása. Csináltam kétféle változatot is, mindkettőhöz alternatív befejezésekkel. Aztán csináltam hozzájuk vadabb, kicsit melósabb és drágább, majd pénztárcabarátabb, könnyebben kivitelezhető, de még mindig látványos koncepciókat is.
El sem olvasták az ajánlatokat, ahogy meglátták milyen sokat küldtem, szóltak, hogy “Hello, hello, Csaba, állj! Ne lovald bele magad! Egy egyszerűbb szakítós klip kéne.” A zenekar nyomná egy helyen, ami tök jól néz ki, most ajánlotta fel egy rajongó, nekem csak a szakítós részt kéne kitalálni, mi, hogy legyen, és kikkel. A zenekar tagjai elzárkóznak a szerepléstől.
Kb. pontosan ugyanilyen levélváltásom volt tavasszal egy sokkal híresebb magyar rockzenekarral is. Ők is egyszerűbb, akár szakítós klipet akartak. Aztán meg is szakadt a kommunikáció, pedig már kitaláltam, hogy lehetne azt a kurva szakítást úgy megcsinálni, hogy ne legyen klisé. A legtöbb árajánlatkérés amúgy így néz ki. Megkeresnek, elmondják mi akarnak, küldök egy ajánlatot, esetleg leírom az elképzelésem, aztán NEM JÖN VÁLASZ!
Mint amikor a lányokat fűzöd Facebookon (az én koromban még iwiwen)
Na de hagyjuk a kreatív oldalt, nézzük a sokkal komolyabb részét a dolognak, az anyagi és jogi aspektusokat!
Százezerből kéne megcsinálni. Ezt a mondatot százezerszer hallottam (na jó, csak vagy hússzor) Valahogy ez a 100.000 nagyon beakadt az embereknek. Manapság ez a lélektani határ. Mivel szerencsétlen előadó nem keres pár tizesnél többet egy fellépésen, a százezres tétel is a húsába vág. Persze ki lehet menni a pusztába hupákolni egy darab fényképezőgéppel ami full HD videót vesz, és akkor megvan 10.000 ft-ból, de az átlag magyar sztár inkább Gangnam Style-ban gondolkodik. Sok helyszín, sok statiszta, színes szagos képsorok. Ó, van egy csomó ismerősöd fészen, hívd el őket ingyen statkózni, jó móka lesz, nem? Nem!
És ami az anyagiaknál is fontosabb: a szerződés.
Az igazságszolgáltatás minden logikát nélkülöz néha és csak a jogi tényeket nézi.
Egyik tavaly nyári klipem egy olyan előadónak készült, aki reggel 9 helyett délután 2kor érkezett meg a helyszínre. Egy 10 órás forgatásból 5 órán keresztül csak malmoztunk. Persze, hogy összecsapott hulladék lett a klip. Arra jó volt, hogy egy életre elvegye a kedvem, hogy mások álmait valósítsam meg. De Téged, Kedves Olvasó, nem akarlak lebeszélni a klipezésről, csak légy résen! A videóklip lelke nem a forgatókönyv, hanem a szerződés! A művészember erre fordítja a legkevesebb energiát, jó ügyvédre meg a legkevesebb pénzt. Aztán ott ólálkodik Murphy is a forgatáson. Általában a helyszín legdrágább vázájánál nincs bekapcsolva az antigravitáció, és a főszereplőd pont azzal a bérelt sportkocsival szeretne csak 5 métert gurulni, amire nincs biztosítás.
