Publikáltam nemrég egy írást arról, hogy született, és kvázi hogy hullott alá a Johnny Gold projekt. Úgy fejeztem be, hogy „hát majd máskor”, és úgy néz ki, a „máskor” hamarabb ugrott a nyakamba, mint gondoltam. Johnny Gold kérem szépen, feltámadni látszik. És talán pont egy vacak kis blogbejegyzés miatt.
Lassan 2 éve, hogy félbemaradt a Johnny Gold – a magyar celeb sorozat.
2011 őszén vettük fel az utolsó részt. A 17. epizód után a gyártás megállt, a forgatások meghiúsultak, a befektetők cserben hagytak, majd jött Tánczos Tomi „kiválása”, és szép lassan feledésbe merült a sorozat, és vele együtt az előadó is. Legalábbis én úgy gondoltam.
Az igazság viszont az, hogy ugyanúgy jöttek 2013 nyarán is a 18. rész után érdeklődő levelek, mint 2011 decemberében, a klipek megtekintésének száma is folyamatosan növekedett, szóval Johnny Gold szelleme azért állandóan kísértett.
Tánczos Tomit azonosították a Johnny karakterrel, és akármit csinált, sokan úgy vélték, hogy ez még mindig a Johnny Gold sorozat része. Jó páran számon is kértek tőlem olyan dolgokat, amihez semmi közöm nem volt. Jött hát a tisztázó blogbejegyzés a nyáron, és utána az érdekes fordulatok.
Egyrészt sosem gondoltam volna, hogy mennyi embernek számít ez a kis társadalomkritikus, zenés kezdeményezés. Általában az jutott el a fülembe, hogy „ciki” meg „gagyi” (főleg a Lindás kooperáció miatti végtelen megbeszéléseken) most viszont hallottam a célközönségünk véleményét is. Jöttek a levelek - ráadásul normális, választékosan fogalmazott levelek, gyakran komoly és híres felnőttektől is -, majd pusztán nosztalgiából visszanéztem az első évad 17 részét. Miután megvágtam az epizódokat, sose bírtam rájuk nézni többet. Fura volt így egyben újra látni mindet, plusz a klipek is szórakoztatóbbnak tűntek így, hogy már kialudtam a velük kapcsolatos frusztrációkat. Picit elkezdett hiányozni a dolog.
Végül a nyár végén találkoztunk Tomival Debrecenben. Sokat dumáltunk, mi miért volt. Ő is olvasta a blogbejegyzésem, és elmondta az ő verzióját is a dolgokról. Aztán megkaptam az elégtételemet. Egy normális, őszinte elégtételt, amire csak egyféleképpen lehet reagálni.
Szép csendben, titokban megegyeztünk tehát, hogy csinálunk pár új részt Johnny Goldnak, aztán meglátjuk mi, merre. Nem aktivizáltuk magunkat Facebookon, Twitteren meg a többi 21. századi csodán, nem szóltunk a médiának, az ismerősöknek is alig. Ezzel egyrészt magunk alatt vágtuk a fát, hisz elestünk egy csomó potya helyszíntől, szereplőtől, segítségünkre siető embertől, viszont így meg maradt az a biztonság, hogy ha mégsem működünk jól együtt, akkor úgy tudom kihúzni a dugót, hogy senki ne vágja az arcomba az újabb kudarcot.
Ahogy ebben megegyeztünk, elkezdtem szervezni a technikát, stábot és mintha megéreznék az újságírók, „tök véletlenül” már másnap kérdezte egy, hogy nincs valami hír Lindáról, vagy esetleg új Johnny Gold anyag nem szerveződik e. Na most vagy a stábból valaki a Bors/Tv2/stb informátora, vagy ennyire magas rezgésszámú entitások a zsurnaliszták és kiolvasnak mindent az aurám 4. rétegéből, vagy egyenesen az Akasha lemezekből. Egy kis deja vu érzésem volt, amikor -már megint – letagadtam Johnny Gold létezését.
Most már azonban úgy néz ki, kibújhatunk az asztal alól és nyíltan beszélhetek Johnny Gold inaktív állapotának megszűnéséről. Ha minden jól megy, lesz új Johnny Gold dal/videó is, de hogy 18. rész lesz, az biztos. Ugyanis két éves késéssel ugyan, de leforgattuk. És ott folytatjuk, ahol a 17.-ben befejeztük. Aztán, mivel az eredeti sztorit előző posztomban lespoilereztem, írok újat. Bár, már az élet írt helyettem, én csak kiszínezem kicsit.
