2013. július 8., hétfő

10 KEDVENC KÖZHELYEM A FILMSZAKMÁBÓL


Magamhoz képest sokat beszélgetek filmesekkel, alkotókkal, producerekkel. Sokszor csak hallgatom, ahogy osztják az észt, most én fogom egy kicsit. Újragondoltam pár alapvető igazságot, ami már többször megjárta a hallójárataimat.
1. Egy jó producer saját pénzét nem kockáztatja.
Tényleg alap a producereknél, hogy a saját pénzüket nem rizikóztatják, de ez jó? Tegyük fel, van két producer: Tom és Jerry. Tom csórón hal meg, minden pénzét filmekre költötte. Amihez tudott, szerzett pályázati pénzt, product placement pénzt, tévés pénzt, és amikor nagyon hitt egy filmben, és nem volt más opció, nem restelt besétálni a bankba, hogy többször is megtorpanva ugyan, de levegyen a saját száz milliós vésztartalékából egy "kicsit". Mondjuk a negyedét. És akkor még háromszor csinálhatta meg, hogy saját zsebből finanszíroz filmeket, mielőtt zéró az egyenleg. Ha bebukja mind a 4 filmet, bebukja mind a 4 filmet. De megcsinálta, amiben hitt, rendezőket, színészeket indított el a pályán.
Jerry viszont sokkal “okosabb” üzletember. Amihez nem tud szerezni pályázati pénzt, fiktív számlákat, szponzorpénzt, azt hagyja a fenébe. Majd pár száz millával a számláján exitál egy jobb dimenzióba, hagyatékát örökösei pedig kávézókra, ingatlanokra költik. Filmek nyista. Pedig ő is megfinanszírozhatott volna a vésztartalékából 4-5  független filmet (ha nem 20at). Még lehet keresett is volna velük, és akkor Jerry Jr. még egy nyaralót vehet az örökségből, de persze ezt nem tudhatjuk előre. A filmezés állandó kockázat. Nem mindig jó befektetés.


2. A negatív reklám is reklám.

Egy filmre bemutatása után három opció vár: 1. vagy elmennek mellette, mert érdektelen, nincs promója, esetleg eldurrant egy lufi Koreában és mindenki inkább arra figyel - vagyis nem kap visszahangot. 2. kap, de rosszat 3. kap és hál’ istennek jót. Tegyük fel, leszületés előtt a saját sorsod írhatod, és csinálsz egy filmet, de karmád miatt nem kaphatsz jó visszhangot. Viszont választhatsz a másik kettőből. Melyikre szavazol?
A.) kapjon rossz visszhangot, de legalább beszélnek róla, így hátha megnézi még valaki.
B.) ne kapjon semmit, rohadjanak meg, majd csinálok egy másikat. Csak a saját példámmal tudok hitelesen példálózni. Én nem választhattam. Kaptam tetemes mennyiségű rossz kritikát, “negatív reklámot” a filmjeim miatt, és szűkebb környezetem mindig próbált a fenti ominózis közhellyel vígasztalni. Gondoljuk már át ezt egy picit! Bukok egy filmmel. A nyakamon marad egy csomó tartozás, és nem csak anyagi értelemben. Te mit csinálsz, ha elbuksz? Felállsz és újra kezded. Viszont, ha mindenhol megjelennek rólad a képek, ahogy a földön fekszel, esetleg mémként terjednek rólad a fotók, vicces megjegyzésekkel, akkor így égsz be az emberek retinájába. Főleg ilyen képet látnak rólad azok, akik rádkeresnek, miután mész hozzájuk remek kis ajánlataiddal.
Senki nem akar egy földön fetrengő szöszivel kínlódni, amikor annyi az ide-oda szökkenő bájos szupermodell. Holott, lehet pont a fetrengő, letaposott hajú szöszinek vannak a legjobb dudái és te épp egy fehérnemű fotózáshoz keresed a legjobb cickókat. Jobb lenne nem így látni a csajt, vagy ha muszáj, akkor legalább a lehető legrövidebb ideig. Mondok egy jobb példát. Nyitsz egy pizzériát. Még kezdő vagy, odaégeted az első három sonkás-gombás partipizzát, de utána belejössz. Te vagy a kerületben az egyetlen pizzás, de a szomszédban van kettő is. Ha a kezdeti baklövéseiden ugrál mindenki, és az terjed el rólad, hogy odaégeted a pizzát, az emberek inkább átmennek a szomszéd kerületbe. De hát örüljél, hogy írnak rólad, beszélnek rólad! Abba bele se megyek, hogy a Város Pizzái c. napilap írója a szomszéd kerületben található két pizzéria tulaja, úgyhogy ő pláne az első 3 sonkás-gombásodról fog írni, minden nap, mondjuk hat hónapig, csak, hogy mindenki tudja, kit kell elkerülni. (Úgy kell neked, miért kellett egyből partipizzát sütnöd, kis köcsög amatőr!)
Ha nem kaptál volna “reklámot”, szép lassan kialakult volna egy vevőkör, főleg, ha a kerületben te vagy az egyetlen pizzás. Persze, helyre lehet hozni ingyen kóstoltatásokkal, akciókkal, egy kamu-tulajváltással (ó, hát nem a te neved lesz ott, kit érdekel) szóval nincs minden veszve.
Vagyisl a negatív reklám is reklám, csak nem jó, hanem szar. Ne akard!
 


3. Csöcsökkel mindent el lehet adni.
Ha egy film jó, mert van benne ihlet, profi szakemberek csinálják, gyönyörű filmes objektívekkel veszik fel, penge a dramaturgia, hasítanak a dialógok, akkor az megfelelő promóval siker lesz, tök mindegy, hogy van-e benne pucér nő, vagy sincs.

Ha van, akkor tuti, hogy bamba producerek ezzel fognak példálózni. Látod, kis majom függetlenfilmes, ott a csecs! Ezért ment a paraszt a moziba. Mi lett volna ez a film XY segge/melle nélkül? Hát penge dramaturgia, hasító dialógok, gyönyörű kompozíciók. Hány elhasalt filmet láttam, amit telepakoltak meztelen női testrészekkel, hogy na majd most! Ilyet nem látott a világ! Ne ess ebbe a csapdába, és ne hidd el! Ha filmezésre adod a fejed, sok okos ember jönni fog, aki bebizonyítja, hogy szex meg meztelenség az kell. Nem kell! Arra van külön műfaj.



4. Sztárokkal mindent el lehet adni. Ez majdnem igaz. Ha van egy amerikai sztárod a plakáton (esetleg kettő), szinte biztos, hogy el tudod adni a filmet. A kérdés, hogy mennyiért. És mennyibe került a sztár a filmbe? Az olyan sztárok - nem feltétlenül A-kat színészekről beszélünk -, akik felkeltik a figyelmet a filmes vásárokon, azok nem olyan olcsók. Persze van szakszervezetük, a SAG (Screen Actors Guild) amin keresztül sok munkájuk van, cserébe “akciós” a gázsijuk, de a szervezet kiharcol nekik első osztályú repjegyeket, 5 csillagos szállást, prémium tablettásbort, stb. Ergó, ha még ingyen is jön egy ma már halványabban ragyogó filmcsillag, vagy friss sorozatkedvenc melletti, ismerős arcú mellékszereplő, már a járulékos költségek könnyen megduplázhatják egy független film költségvetését. Lehet, hogy 30 országba eladod aztán a filmed, de gyakran 5 ezer dollárnál nem adnak többet érte, így 150.000 dollárnál megállhat a bevétel. Ami bő 30 millió ft. Ha ennyiből leforgatsz egy filmet tokkal-vonóval és még US sztárokat is tettél a filmbe, akkor nyereséges a vállalkozás. Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy na de ki beszél itt amerikai sztárokról? Magyarok vagyunk, ne nagyzoljunk már állandóan! A fenti kijelentést magyar filmekre is lehet értelmezni, nem igaz? Nem. Magyarországon nincs olyan sztár, akivel tuti eladod a filmed. Rengeteg meg nem valósuló film plakáttervén látom a legnagyobb hazai hírességek és a legjobb, legnépszerűbb színészek nevét, arcát, és nem tudnak az alkotók összeszedni rá pénzt. Nem tudják eladni a tervüket a “sztárokkal”, de ha mégis összejön a film, egyáltalán nincs garancia arra, hogy tömegeket fog beszippantani. Itthon a promó számít. Ha egy filmről minden kertévé hetekig foglalkozik a premier előtt, meg már a forgatás alatt, ha 500 plakát van szétszórva a megyszékhelyeken és a magazinok címlapjain is a főszereplők feszítenek, akkor tuti siker lesz. Ha mindenki erről beszél, akkor sokan meg is nézik. Nagyon szép kampányt kapott például a Polygamy, meg is nézték nagyon sokan. Aztán kijött a Kaland, amiben szintén Csányi Sanyi volt, mégsem mentek teltházzal a mozik. Annak idején, mindenki vele példálózott nekünk. Hogy tegyük bele a filmünk be, és akkor jó lesz. Én azt mondom, inkább promóra költs! És ha már Csányi Sanyi felmerült, mindenképp legyen már valahol leírva: én bírom a csávót!
A Dobogó kövek vírusvideójában szóba jön a neve, mintha nélküle nem lehetne magyar filmet csinálni, és sokan azt hitték, gúnyolódunk vele, vagy nem szeretjük, amiért (majdnem) mindig ő a főszereplő. Én személy szerint nagyon szimpatikusnak tartom (és amúgy mindenki körülöttem), de szerintem még vele sem lehet eladni mindent. Így a fenti állítás jogosan foglalhatja el a 4. helyet a listán.


5. A horrorfilmeket mindig el lehet adni.

Ez is így volt egy darabig. Ha nem 2013 lenne, ez a kijelentés nem is lenne a listán. Rengeteg olyan külföldi tematikus csatorna van, aki szereti kilójával felvásárolni a horror filmeket, tök mindegy, ki játszik benne. Viszont, amióta a digitális-, főleg a DSLR kamerák teret hódítottak, tonna szám kerül a piacra (vagy a fiókba) a független horrorfilm. Ha esetleg sztárok szerepeltetésével próbálsz kitűnni, akkor meg az előző pont csapdájába eshetsz. Rámegy 150.000 dollár és épp, hogy nullára jössz ki. Paranormal Activity meg Blair Witch Project meg nem terem minden bokorban.



6. Forgass 3D-ben, azt tuti el lehet adni!

Sajnos kezd ugyanaz lenni a helyzet a 3D-s anyagokkal, mint a horrorfilmekkel. Boldog boldogtalan ebben utazik, mert ezt “el lehet adni”.


Van egy nagyon jó példa, aminek a forgalmazási nehézségeibe közelről is beleláthattam. Angolul forgott, 3D-s horrorfilm, ami ráadásul RED-re készült, tehát a 3D-s rigben nem két fényképezőgép volt összeforgatva. A címe: Dead Before Dawn. Hogy tuti legyen a siker, az egyik főszereplőnek elhozták Christopher Lloyd-ot, akit mindenki ismer a Vissza a jövőbe trilógia őrült dokijának megformálójaként. Na, ha ezt nem lehet eladni, akkor semmit, gondolná az ember. És nem. Nem könnyű ezt sem. Nagyon sok válaszolatlan mail után akasztották le az első nem túl komoly terjesztőt, majd a következőt, összesen azt hiszem, hatot. A legnagyobb piac az USA, ahova csupán a főleg Zs-kat filmeket forgalmazó Gaiam Vivendi vette meg a jogokat (nem gyakran fizetnek milliókat, még forintba átszámolva sem), orosz területre megvette a Big Movie, UK-germán területre a KSM film, és hazai forgalmazója is van, a Cinemax. Itthon Hajnali hullák címen fut, nem összetévesztendő a Haláli hullák hajnalával. Szóval, összesen a film szereplőinek gázsija, ruha- és kajapénze jött vissza. Megérte amúgy összehozni. Kanadai függetlenfilmesek csinálták, és a srácok baromi sokat tanultak a projektből. Referenciának is kiváló, a következő filmjük tuti nagyobbat durran. Én már örülnék egy ilyen minőségű filmnek, de továbbra is téveszmének tartom, hogy a 3D a tuti biznisz.
Az előző három pont alapján akkor hiába van sztár, hiába horror, hiába 3D? Akkor mit csináljon az ember, amit el lehet adni? Jó filmet! Ne úgy kezdjünk neki, hogy mit lehet eladni. Persze, ha van pénz lóvéra, akkor megveszed a legjobb írókat, a legjobb színészeket, meg az összes hirdetőfelületet, de gondolom kevés milliárdos filmkészítő olvassa a blogom.
Ha van egy jó ötleted, mindegy, ha horror vagy dráma, vagy komédia, az se baj, ha nincsenek benne sztárok. Ha jó az ötlet és igényesen valósítod meg, rengeteg Sundance-szerű fesztivál van, ahonnak sok noname filmes, noname szereplő indult már el valami nagyon klassz felé. Biztos van pár rosszakaróm, akik ha ilyeneket olvasnak, felteszik gondolatban a kérdést - miután persze gondolatban felpofoztak-, hogy akkor te csabikám, miért nem csinálsz a sundance-re filmeket, hm? Osztod itt az észt, mire is fel, mit csináltál te eddig? Csak szart!
Azért osztom az észt, mert én már beszaladtam a bohóc utcába párszor és már látom, hogy ez nem a járható út. És biztos most is ül egy outsider filmes valahol, akit épp arra beszélnek rá, hogy hagyja a saját ötletét és inkább csináljon horrort, mert azt el lehet adni. Sőt kínlódjon kétszer annyit és csinálja 3D-ben!



7. Nyáron senki nem jár moziba, karácsonykor kell kijönni a filmmel! Ez is egy olyan féligazság, amit egyszer megfogalmazott valaki, és azóta is sokan szajkózzák. Sőt, még meg is indokolják, hogy mert jó idő van, mindenki nyaral, ki menne moziba? Azért használtam a féligazság szót a téveszme helyett, mert félig tényleg igaz. Karácsonykor kell kijönni MAGYAR filmmel, mert nyáron az amerikai blockbusterek szívják el a nézőket. Szóval, nem azért kell a téli szünetre időzíteni a bemutatót, mert a nyár uborkaszezon a moziban. Most is minden ismerősöm World War Z-t vagy Szörny Rt 2-t néz, esetleg az új Sandra Bullock filmet. De még megy a Gatsby, az új Superman, nem véletlenül jönnek ki ilyenkor az amerikai stúdiók a legjobb filmekkel.
Engem csak az frusztrál, hogy sziklaszilárd tényként közlik velem, hogy á, ilyenkor a kutya se megy moziba. Télen, rossz időben mennek. Viszont most, hogy újra milliárdokat oszt az állam és beindult a magyar filmgyártás, mi lesz itt? Eddig max 2-3 film versengett a legjobb téli szünetes film címéért, most lesz 20? Akárkivel beszéltem mostanaban, mindenki a karácsonyra esküszik. Tavasszal végre ki lehet mozdulni, nyár az amerikai blockbustereké, ősz iskolakezdés, meg még az utolsó jó időket az ember a szabadban tölti, igazából novembertől indul a szezon januárig. Bár az év végén kiköltekezik magukat, úgyhogy januárra elfogy a pénz. Karácsony előtt mindenki bevásárlóközpontokban veszi a Kiszel Tünde naptárat meg az új Müller Péter könyvet, benyom egy gyros tálat vagy pár KFC glutamát szárnyat és utána levezeti egy jó filmen. Ekkor kell kijönni! Szerintem rá fognak jönni, hogy ha mindenki a téli szünetre lövi be a filmjét, azzal senki nem jár jól.   



8. Amerikából csak a szemét jön. Ezt is megkapja minden független filmes. “Ne csinálj amerikai szart, fiam!” mondja a filmes elit, aki nem az apám. Aztán hazamegy az öreg, és az asszonnyal megnézi a Született feleségek, a House vagy a Breaking Bad új epizódját, kikönyörög egy közös fotót az épp itt forgató Keanu Reeves-szel, Angelina Jolie-val, vagy Bruce Willisszel, majd hétvégén megnézi az új Jack Nicholson filmet. Meddig tart még ez a képmutatás? Mikor látjuk be, hogy a kung fu a kínaiaké, a filmezés meg főleg az amerikaiaké. Persze más is kitalálhat újabb ütés-rúgás kombókat, meg van a japán karate, a koreai taekwondo, de ne mondjuk már, hogy a kínaiak nem értenek a kung fuhoz! A kínai kung fu unalmas, szar, közhelyes. A lengyelek! Azok tudják. Van egy látens szkizofrén kokainfüggő wroclawi zseni, na ő tudja, mi a kung fu.
Az egész arról szól, hogy én, a szellemi elit, mást szeressek, mint amit ezek a mocskos prolik.
9. Magyarországon egy filmmel nem lehet keresni.

De! Forgass le egy filmet digitális technikával, reális áron és győzz meg egy jó trailerrel 50 ezer embert, hogy nézze meg! Kb 1500 ft-os jegyár mellett ez 75 milliós bevétel, aminek ha a felét benyeli a mozi, akkor is 37,5 milla nálad marad. Feltéve, hogy te is forgalmazod a filmet, ami egy ilyen kis országban azért nem olyan nagy feladat. Ha 37-ből leforgott a film, akkor máris kerestél fél milliót. És aztán még ki tudja, hol lehet értékesíteni. A DVD piac haldoklik, de lesznek helyette online értékesíthető helyek, meg addig ott a tévé, miegymás.


Ha ez nem egy függetlenfilmes blog lenne, azt mondanám, jól gondolod, 37 millióból nem lehet filmet csinálni, de ez az, úgyhogy de! A duplájában fogadok, bármikor, bárkivel :)
10. A magyar filmek szarok. Ezt is de sokszor hallottuk már! Sokak szerint, főleg én mondok ilyeneket, pedig nem.
Na ezt hadd eresszem bő lére! Remélem, nem rohansz sehova. :)
Szóval, én tényleg nem nagyon szeretem a magyar filmeket, mert ‘56 és a romantikus komédia egy idő után szűk, de anyám úgy nevelt, hogy ne alkossak nyilvánosan véleményt másokról, ha az nem túl hízelgő. Egy korábbi posztban említettem egy videóbloggert, aki szereti figyelni, mikor mit mondok, és imád belémállni, égetni. Ő is megrágalmazott, hogy szidom a magyar film közszereplőit, pedig semmi ilyesmi nem lelhető fel velem kapcsolatban. Sőt, exklúzív nyereményjátékot hirdetek: aki talál olyan cikket, interjút, bármit, amiben én valamelyik filmes közszereplőről akár egy rossz szót is szólok, az ingyen kap tőlem egy erotikus fehérneműs fotósorozatot magáról. Plusz minden vagyonom, csak, hogy tétje is legyen a dolognak. Nem létező karrierem kezdetén megtanultam, hogy ha mondok valamit, az sosem úgy jelenik meg, ezért egyfajta újévi fogadalmam volt 2000-ben, hogy én a büdös életben nem adok interjút többet. Addig főleg zenei dolgaim miatt kerestek, majd könyveket írtam, végül jöttek a filmek. Volt egy újságíró tanítványom (angolt tanítottam neki, nem újságírást, pláne nem filmezést, nyugi) akinek aztán mégiscsak adtam egy interjúszerűséget még valamikor 2007 környékén az Indigóember kapcsán. Megkérdezte, milyen magyar filmeket szeretek, és hosszú töprengés után az Indul a bakterház jutott eszembe. Azt imádtam. Megkérdezte, hogy ennyi? Ennyi volt. Akkor. Ott. Azóta azért kijött egy Nyomozó, egy Kaméleon, Valami Amerika 2, egy csomó színvonalas közönségfilm. Persze előtte is voltak jó magyar filmek, de nem nagyon fedeztem fel őket. (pl. Tímár Péter filmjei) Egyértelműen jobb szórakozás volt amerikai filmeket nézni, mint magyarokat.  Érdekes, hogy egyszer mondasz egy ilyet, és te leszel a magyar film ellensége. Nagyon beteg amúgy a magyar film. Olyan szemét művészfilmeket pénzelünk és díjazunk, amiken még maguk az alkotók is röhögnek, sőt “Baszki, Csabám ez a sok köcsög hogy benyelte. Azt se tudtuk mi a faszt csinálunk, ezek a barmok meg beleláttak minden szart. Negyedik díjamat hozom el, ezután tuti kapok egy millát euróban az Eurimage-tól a következőre. Mi legyen az, nem ismersz valakit, aki tud valami lehúzó sztorit?” Én nem tudok. Én próbálok vidám, meg szórakoztató sztorikat csinálni, ezért is vagyok még mindig ott, ahol. (Nem tudom figyelted-e, most se szidtam senkit. Név nélkül idéztem valakit. A producereket sem “pocskondiáztam” a Lindás posztban. Leírtam az igazságot. Remélem olvassa, akinek ez most szól.) Nagyon kemény esszét lehetne írni, hogy miért olyan a magyar film, amilyen, de egy biztos: nem szar! Maradjunk annál, hogy beteg. De meg fog gyógyulni! Régen voltak olyan filmjeink, mint az Egri Csillagok, és most is vannak azért itt Goda Kriszták, Herendi Gáborok, Gigor Attilák, illetve mindből csak egy. De nemrég láttam, pl Szajki Péter Nejem, nőm, csajom c. filmjét, ami ugyanolyan szórakoztató volt, mint bármelyik amerikai produkció ugyanebben a kategóriában. Nem akarja megváltani a világot, de szórakoztat másfél óráig. Kb hasonló céljaim vannak.
A színészeinkről meg nem is beszélve. Baromi sok profi színészünk van, csak kevés a jó könyv, szerep. De majd lesz! Úgy érzem, megvolt a mélypont, innen már csak felfelé.