ODAÁT SE KÖNNYEBB

Ó, dehogynem! Ha tudsz angolul - de tényleg tudsz, nem csak papírod van róla -, és szeretnél filmet csinálni, akkor literekkel kevesebb lesz az izzadság- és könnycsepp veszteséged kinn (USA), mint  itthon. “De hát mindenki azt akarja ott, te is csak egy leszel a sok közül” mondják az okosok, akik buták. A furcsa igazság az, hogy oda kell menni kiflit árulni, ahol 1000 pékség van egy utcában. Persze, hogy logikusnak tűnne oda sütni a pékárút, ahol nincs konkurencia, de nem véletlenül nincs. Meg nem véletlenül él meg az ezeregyedik sütöde is az 1000 Pék Utcájában. Fogd a kifliformád, menj el fodrászhoz és húzzál kifele! Én is azt fogom, ahogy itthoni kötelezettségeimnek eleget tettem.

Hülyeség! Mondja sok csecsre szaladt magyar próbálkozó. Azt viszont tudnod kell, hogy ők általában kiflit venni mennek ki. Nem eladni. Nem ugyanaz. Na jó, ez szar példa, én sem értem, mondom egyértelműbben. Szóval, akik bebukják az amerikai karriert, azok általában a pékség főbejáratán akarnak bemenni, ahol 1 millió éhes száj tátog. Hátul kell bemenni! Ott nincs senki, csak a vagány csávók. Akik sírva jöttek haza, azok mind filmsztárkodni mentek volna, ami amúgy nem lehetetlen, ha van pár Mr. Universe címed, vagy Európa legjobb seggű nőjének szavaztak meg idén harmadjára. De ez a blog nem a színészekről szól, hanem a filmkészítőkről. (bár amúgy súgok a poszt végén színészeknek is) Ha valaki filmkészítőként kimegy egy időre, és nem hoz össze semmit, az nem Hollywood hibája. Tegyük fel, itthon forgatni akarsz egy független filmet. Ha megkeresel egy közepesen edzett operatőrt vagy hangost, az első kérdés az lesz: mennyi van rá? Egy idő után kialakulhatnak baráti kapcsolatok, és majd rendezitek később, vagy bevállalják lelkesedésből, de ahhoz össze kell előbb hozni valamit. És az elsőnél mindenki azt fogja kérdezni: mennyi van rá? Amikor elmész helyszínt keresni, akkor pedig az első kérdés az lesz: pornó? Neeeem! Mutatod a forgatókönyvet, a grafikai anyagokat, mire jön a második kérdés: biztos, hogy nem pornó? Úgy félnek az irodatulajok, kocsmatulajok, bármitulajok a szextől, mint a gyökérkezeléstől. Meg kell őket nyugtatni, hogy senki nem fog a szájával örömet okozni senkinek, nem lesz szeretkezés, összebújás, seggbekuki, egyszerűen a főgonosz megcsonkítja az áldozatát, felrajzol egy hello kittyt a falra vérrel, de aztán jön a főhős és kinyomja a szemét. - Akkor jó! Az mehet. Az klassz!

De mielőtt még áldását adná, meg főleg a kulcsot, jön a kérdés: és mennyid van rá? A szereplők megszerzése talán valamivel könnyebb. Ha nem ragaszkodsz a színházi képesítést kapott mesterkélt profikhoz, akkor hozhatsz lelkes amatőröket, akik 33.5%-os eséllyel a forgatás napján beteget jelentenek, vagy nem terelnek, megmondják őszintén: meggondolták magukat, mert beszartak, vagy a csajuk nem szól hozzá, mióta olvasták a könyvben a csókolózós részt.

Tegyük fel, találtál pénzt egy telefonfülkében, van stáb, van technika, helyszínek és szereplők is, és elindul a forgatás.

Szinte biztos lehetsz, hogy magyar operatőröd vagy hosszú Jancsó snittekben gondolkodik, vagy rutintalan és nem tud plánozni, világítani, esetleg képzett, de jól a fejébe verték, hogy NE csináljon amerikai stílusú filmet, csak jó kis kísérletezgetős európai csodát. A 24 és 25 képkocka per másodperc közti különbséget nem látják, és te vagy a hülye, ha esetleg bele akarsz szólni a képalkotásba. Aztán nézed a felvett anyagot és valahogy nem ilyet álmodtál meg. De már nincs visszatánc, el kell számolnod a filmmel, ha nem a producernek, akkor azon stábtagok felé, akik ingyen áltak a rendelkezésedre. Persze nincs olyan, hogy ingyen. A sminkes is azért jött el “ingyen”, hogy legyen sminkes referenciája. És na őt aztán pláne nem érdekli, hogy már csak 10 percet lehettek a helyszínen, simán beszambázik a képbe, ha nem tökéletes a smink (ami amúgy az, csak ő nem látja) mert nem azért dolgozik itt ingyen, hogy ilyen szar legyen a vakolat! És hiába nyújtja a legjobbat épp a színész, a sminkes besétál és nem érdekli, és kuss, különben azonnal hazamegy és kihúzza a lámpát útban kifelé, hogy szabotálja a forgatást, mert ez így nem készülhet el. És ekkor arra gondolsz, lehet csak adni kellett volna egy ötöst a parasztnak

Persze az összes ötös elment kábelekre meg izzókra. Amikor aztán megmutatod a kisközönségnek a filmet, akkor úgyis el fognak küldeni a halál faszára, mert a magyarok többsége a nem olyan jóra simán azt mondja okádék mocskos szar, a szarra meg lehet azt mondja, no de kérem, ez lehet üzen valamit. Hm.. nem értem, inkább nem mondok semmit. Inkább kiosztunk valami díjat, és akkor nem bukunk le.

De te ugye nem akarsz szart csinálni, úgyhogy nem lesz (vigasz)díj. Jót akarsz, de elsőre úgyse lesz olyan jó (állami tízmilliók nélkül), úgyhogy már készítheted magad az okádék jelzőkre. (ezt kb 6-8 hasonló filmalkotó barátom nevében mondom, nem csak személyes keserűség és rossz tapasztalat) Na, de nézzük a lényeget:

Miért könnyebb kinn?

Elsősorban azért, mert mint köztudott Hollywoodban - de amúgy fél Los Angelesben - tényleg baromi sokan foglalkoznak filmkészítéssel. Ha stábot akarsz verbuválni, egy apróbb portálon hirdetve is dúskálhatsz a jelentkező hangosokból, operatőrökből, a színészekről nem is beszélve. Azok pláne jönnek százával. És a legjobb: INGYEN! Feltéve, hogy van egy ígéretes forgatókönyved, de hát persze hogy van, klisé vacakkal eszedbe sem jut az ígéret földjére menni, nem igaz? Jönnek a stábtagok referenciáért szívesen és mindenki professzionálisan áll a dolgokhoz. A stáb és a színészek is gondosan elolvassák a könyvet, és tudják, mit csinálunk az adott napon. Itthon a színészek 90% a forgatási napon tanulja meg a szövegét. Főleg az amatőrök, de az amcsi verzióban sem profikról beszélünk. A stábtagok meg pláne nincsenek itthon képben. Amikor látják a kész filmet, akkor gratulálnak, hogy héééé, de hát ez tökre összeállt! Ez erről szólt? De jó! Van még sör?

Kinti karrierünk beindításához egyetlen dolog kell: jó angol nyelvtudás. Sőt, kurva jó angol nyelvtudás. Nekem azt mondták két dolog kell: nyelvtudás és jogsi, de utóbbi csak plusz. Tökéletesen el tudsz tömegközlekedni, akárhova is dob le a craigslist Los Angelesben. Ebben sokan nem értenek velem egyet, de én úgy tapasztaltam, hogy kb 15-20 percenként minden irányba mennek buszok a stratégiailiag fontos városrészekben. West Hollywoodban laktunk, többféle járat is volt két utcányira jobbra is meg balra is, és mind bevitt a sűrűjébe, a belvárosba, le a beachre, akárhova. 75 dollár és megvan az utazásod egy hónapra. És nem sorozatgyilkosok utaznak a buszon, éjszaka sem.

Ha van internetünk, akkor a craigslisten találhatunk alkalmi melókat pl statisztaszerepeket független filmforgatáson, és nem, senki nem fog munkavállalói engedélyt kérni. Örülnek, hogy itt van még egy balek, aki apacs ruhában lóg kötéllel a nyakán a fáról. És miközben lógsz a fán 6 dollár per óráért, összebarátkozhatsz Jake-kel meg Mandy-vel, akik biztos, hogy ismernek olyan operatőrt vagy fénytechnikust, akik szívesen jönnek referenciáért is dolgozni. Vagy, ha nem ismernek senkit, akkor is tudnak valami bulit jövő hét kedden, ahol lesz egy srác, aki most vett egy Red Epic kamerát és tökre kipróbálná valakivel. Amúgy akármerre jársz, folyamatosan belebotlasz majd olyan alakokba, akik valamilyen szinten benne vannak a bizniszben, de ha ők nem, akkor a bajszos menyasszonyuk, a lakótársuk vagy az unokaöccsük szomszédja.

Mi, Kálával nagyon nem vagyunk szociálisak. Bulizni ritkán járunk és nem szeretünk ismerkedni. Én személy szerint nyugodtabb vagyok, ha egy producer jár mutyizni helyettem, de Los Angelesben kézbe kellett venni a dolgokat. És nem volt nehéz. Bulizni egyszer mentünk valami diszkóba, ahol a szállásadónk (szintén a craigslisten vadásztam a fickót) régen csinált valami belső dekort és azóta ingyen jár oda. Bevitt minket is, egyesenes a VIP szektorba. Supper Clubnak hívták a helyet és a különterem neve Writer’s Room volt. Jó ómen. Paris Hilton meg Sean Penn is ott szerettek lógni. (Egy ideig volt egy olyan verziónk is, hogy Paris és Johnny egy közös filmben, érdekes csavarokkal, de Miss Hilton nem jött össze. Talán jobb is.) A szállásadónk, Ben amúgy nem volt filmes témákban érdekelt, de a barátnője meg a bátyja igen. Még Ben is belekeveredett filmes sztorikba, akaratán kívül is. Egyszer magával vitt Bel Air-be egy villában lemérni az ajtókeretet meg az egyik ágy hosszát, szintén dekoros meló miatt.

Kiderült, hogy épp Ashton Kutcher akar ott forgatni valami társkeresős műsorhoz egy inzertet.

Egy csomó hírességbe belebotlottunk az utcákon, kávézókban, de nem az volt a cél, hogy az utcán fűzzük be őket filmes terveinkbe. Egyedül Mickey Rourke-nál nem bírtam megállni és odamentem hozzá, olyan magányosan üldögélt a kocsijában, gondoltam szórakoztatom egy kicsit a gulyás leves receptjével. Aztán megjött az ügynöke és továbbálltak.

Igazából az ügynököket kell puhítani. Persze, ha már ott tart az ember, hogy híres színészek ügynökeivel tárgyal, akkor már elméletileg van valamiféle finanszírozás a háta mögött, de már magához a pénzszerzéshez is ügynök kell. Az ügynöknek viszont megvan az a fasza tulajdonsága, hogy nem válaszol a mailekre meg nem veszi fel a telefont, ha noname vagy. De ezt is ki lehet cselezni. Jöjjön egy kis gyakorlati jótanács, ne csak sztorizgassak itt!
Ügynökvadászat

Van egy hely, egy pláza Century Cityben, Westwood és Beverly Hills közelében, amit úgy hívnak, hogy Westfield. A Santa Monica Blvd-on, eltéveszthetetlen (10250 Santa Monica Blvd). Ott van a közelben a Fox plaza, meg egy csomó ügynökség, és 12.00-14.00 között szinte az összes ügynök oda jár ebédelni a környékről. Amerikában nem nehéz szóba állni idegenekkel, még a hard core antiszociálisaknak sem. Ha veszel nekik egy cappuccinot, akkor pláne szívesen beszélgetnek veled pár percet. Azt hiszik ingyen van, holott hasznos infókat adnak cserébe.

Ügynök nélkül nem vesznek komolyan, és amíg nincs valami fesztivál díjad, addig nem fognak keresni. Neked kell levadászni egyet, aki képvisel, házal a könyveddel, viszi a portfóliód, miegymás. De ha nincs ügynököd, az se baj. Ne robbantós, autós-üldözös sztorit akarj csinálni először ,hanem egy laza drámát, vígjátékot, jó sok dialóggal. Arra simán találsz ügynök nélkül is stábot, szereplőket, és ha kész a filmed, már küldheted ide-oda.

A legtöbb magyar független filmkészítő barátom (és nem barátom) 75%ban egy Mátrixot is überelő sci-fivel szeretné indítani a karrierjét. Maradj a 25%ban! Álmodozz, de ésszel!

Az emberi önáltatás érdekes esete az is, amikor itthon leforog egy közepesen unalmas romantikus komédia, pattintanak rá egy angol feliratot és kiviszik Amerikába. Profi, celluloidra forgott film, nem értik mi van ezekkel a paraszt jenkikkel, hogy nem veszik át a jogokat. Azonnal!

Hát ugye kell a francnak. Itthon se eszi meg a nép, nem hogy kinn. Only English! Angolul kell forgatni, kinti szereplőkkel, lehetőleg kinti helyszíneken. Nem csak azért mert szebbek, fotogénebbek az épületek vagy a fák, hanem valamiért szeretik az amcsik is megszokott környezetüket látni. Persze, hogy működne egy szép EU nagyváros is a háttérben, most csak mondom, amit nekem mondtak, okosabb amerikai filmesek.

Azt mondta egy producer, akit nagy nehezen el tudtam csábítani egy ebédre, hogy olyan filmtervet vigyek neki, amihez van 1-2 szándéknyilatkozat valami jó nevű szereplőtől (nem kell feltétlen A-kategóriás) meg rendezőtől. És akkor nyílnak a pénztárcák, ha nem több millás projekt. Mondjuk tartsam 1 misi alatt.

Vagyis, ha van egy sztorim és eljuttatom egy közepesen híres rendezőhöz és azt mondom, van 350.000 dollárom a számára, amennyiben megrendezi ezt a sztorit, akkor lehet ad egy szándéknyilatkozatot, amivel mehetek egy közepesen híres színészhez (pontosabban az ügynökéhez), hogy na van egy rendezőm meg egy sztorim, amit rá írtam, úgy szeretem.

Aztán neki is ígérek 350 ezer dollárt és visszamehetek a producerhez, hogy itt a sztori, X rendező és Y szereplő jön összesen 700e dollárért, még 299 kéne a helyszínekre, stábra, utómunkára és akkor 1 millió dollár alatt csinálok neki egy filmet, amit aztán ő kettőért továbbad.

De ez már megint a 200 millió forintos sztori. Maradjunk a no-budget, független filmezésnél!

Szervezés kérdése az egész. Kinn pár óra a craigslisten és megvan a stáb, itthon csomó drága kávézás és időpontokkal matekozás, mire jön a nem túl tapasztalt független stáb. Ami folyamatosan morog amúgy, amiért nincs megfizetve.

Ha mész, ne csak egy hónapra menj! Ami még fontos, az az idő. Tudom, hogy a 30 napos repjegy a legolcsóbb, de érdemes úgy gyűjtögetni, hogy legalább 3 hónapot kinn tudj tölteni. Addig turistaként legálisan tartózkodhatsz, és annyi idő alatt már össze lehet hozni valamit. Mi legutóbb csak egy hónapot voltunk, és mire összehoztam egy találkozót egy producerrel már szinte jöhettünk is haza. Egy ebéd összejött, de azt mondta jöjjek vissza két hét múlva ilyen és olyan módosításokkal, addigra meg már haza kellett jönnünk. Az emailes, skype-os kommunikáció pedig akkor működik, amikor már kellően be van lelkesítve a másik fél. 
Egy hónap alatt csak feltérképezni lehet a dolgokat, komolyabb bizniszt, co-producert találni nem elég. Filmet forgatni meg pláne, bár kiutazásunk célja nem is az volt most. (Bár, zárójelben megjegyzem, voltunk pár forgatáson. Volt, hogy munkából, volt, hogy mókából. Kedvenc sitcomunkra a Big Bang Theoryra csak nézőként mentünk, meg ún “soundtracknek” - felvették a reakcióinkat. De egy három részes websorozaton már normálisan dolgoztunk operatőrként és felvételvezetőként pár amerikai és egy magyar színész társaságában. Nem teszem fel a találós kérdést, hogy na vajon ki volt az, aki nem tudta a szöveget. Igen, a magyar.) És említettem, hogy súgok a színészeknek is: castingokra járni nagyon lutri. Van esély, de tényleg olyan, mintha lottóznál. Baromi nagy mák kell ahhoz, hogy épp egy magyar akcentusú, hozzád hasonló fizimiskájú,  te korodbelit keressenek Brad Pitt mellé jövő hónapra.

Ha szerep kell, csinálj magadnak! Lehet nem vagy író, és nem is áll szándékodban azzal tölteni az időt, hogy kitalálj egy karaktert, amit jól tudnál hozni, és történetet is kanyaríts magad köré, de simán találsz írót, aki alig várja, hogy valamelyik ötletét megfilmesítsék. Vele kell beszélni! Mije van, ami jó rád? Esetleg kicsit alakítson a rád szabott szerepen, te meg cserébe összehozod neki (amúgy persze magadnak) a filmet. Aztán ha megvan a könyv, amiben látod a neked való szerepet, akkor keress egy rendezőt! Majd jöhet a stáb. Ilyenkor szokott megjelenni a stáblistán a szereplő neve mellett az executive producer credit is. Nagyon sok már befutott amerikai színész is így csinálja. Összehozza magának a szerepet, kitalálja mit szeretne játszani: csuklóbiggyesztő meleget, veterán kosárlabdást vagy megcsalt, bosszúálló eszkimó ejtőernyőst. Majd izzítja az írót, rendezőt, szerez pénzt, ha kell. Ja, hogy ez túl sok szenvedés, meg szervezés, meg te nem vagy producer, hanem érzékeny lelkű művész? Hát akkor járj csak a meghallgatásokra és biztos felfedeznek majd! Tudod, vonzás törvénye meg minden. Hehe.